A mára elismert szakmává váló virágkötészet – más néven virágdíszítés – évszázadok óta jelen van az emberi kultúrában. A virágokkal való díszítés ősi gyökerekre tekint vissza, hiszen az emberek már az ókori civilizációkban is alkalmaztak növényeket esztétikai és szimbolikus célokra.

Az ókori Egyiptomban a virágokat – különösen a lótuszt – vallási és temetkezési szertartások részeként használták. Gyakran ábrázolták az uralkodókat virágkoszorúval a sírkamrák freskóin, ami az örök élet szimbólumaként szolgált. Rómában és az ókori Görögországban a virágkötészet már kifinomultabb formában is megjelent: virágfüzéreket, koszorúkat, sőt bonyolult díszeket készítettek ünnepségekre, szertartásokra, lakomákra.

A középkorban továbbra is fennmaradt a növények iránti tisztelet, igaz a virágkötészet háttérbe szorult, de a gyógynövények és illatos virágok fellelhetőek voltak a kertekben. Itáliában és Franciaországban a reneszánsz korában újra fellendült a virágkultusz. Az arisztokrácia körében elterjedt a virágdíszítés, és a virágcsokrok lassan az otthonok állandó díszeivé váltak.

Majd ezt követően a 17–18. században, különösen Hollandiában, a virágkötészet szinte művészi szintre emelkedett. A holland virágfestészet hűen tükrözte a korabeli virágkompozíciókat, amelyekben a formák, színek, és jelentések finoman ötvöződtek. Az ipari forradalom és a városiasodás előrehaladtával egyre keresettebbé és elterjedtebbé váltak a díszítőelemek, így a virágkötészet is specializálódott.

Mint önálló mesterség a virágkötészet a 19. század végén és a 20. század elején jelent meg először. Európában sorra jelentek meg az első virágkötő iskolák, szakmai szabályzatok és versenyek. A szakma képviselői elkezdték ötvözni a tradicionális technikákat a modern formavilággal.

Napjainkban a virágkötészet a kreatív ipar egyik különálló ágaként működik. A virágkötők nemcsak enteriőröket díszítenek, hanem rendezvényekre és esküvőkre is alkotnak kompozíciókat, sőt egyes alkotásaik már a kortárs művészet határát súrolják. A virágkötészet ma már művészi önkifejezési forma, amely folyamatosan fejlődik, és újabb generációkat inspirál,  nem csupán egy mesterség.